3. Vérpiros

3. fejezet


Vérpiros

Hajnalban nem bírtam tovább feküdni az ágyamon, ezért oda ültem az íróasztalomhoz, és néztem a Napot, és a Holdat. Mikor a kéken csillogó Hold eltünt, a narancssárga fényben pompázó nap jelent meg. Teljesen lenyűgözött, nem tudom mért. Eddig nem nagyon érdekelt a felkelő Nap. Furcsa. Az ég, már nem is naracssárga volt, hanem piros... Meglepődtem. Reggel 7 órát mutatott az ébresztő, ilyenkor már fent szokott lenni a nap. Na mindegy. Kapkodva felöltöztem,meg naggyábol elviselhetővé tettem magam ( a frizurát és a kicsi sminket sokáig tart megcsinálni) és végülis 7:30 kor kifutottam az ajtón, és rohantam az iskolába. Anyuéktól el sem köszöntem. Upsz! Na nem baj! Beestem a terembe. - Hol voltál? - kérdezte Lisa. - Öö.. rosszul van beállítva az ébresztőm, és ezért későn keltem - azt hiszem én vagyok a világ leghazudósabb embere. - Te? Későn keltél fel? Ezt is megéltem! - nevetett. Bizonyára furcsán nézhettem rá, ezért még jobban röhögni kezdett. - Amióta ismerlek, azóta mindig, pontban hajnali 3-kor kelsz. Most meg.. Te most hazudsz nekem? - leesett neki. :P  - Nem hazudtam! - mentegetőztem. - Mikor keltél? - kérdezte. Na, most mit mondjak?? - Ö... kb. 7:10-kor - füllentettem. - Aha! És még nem hazudsz! Persze... Akkor mért láttalak 6:45-kor az ablakban? - ordibált. Az egész osztály minket bámult, és már kezdtem kellemetlenül érezni magam. - Mit kerestél a házunk előtt olyan korán? - vágtam vissza. Na vajon erre mit mondd? - Már mondtam neked! - mondta halkabban. Én persze nem emlékeztem rá, pedig kéne, ezekszerint. - Nem emlékszem - mondtam akadozva. Csak azt ne, csak azt ne!! Kérlek nehogy megtörténjen amire gondolok!! - Nem emlékszel? Nem emlékszel? - fakadt sírva Lisa - hogy lehettél te a legjobb barátnőm? Hogy? Miden titkomat, gondomat megmondom neked, és te nem emlékszel? - azzal kiszaladt a teremből. - Most mért kapta fel ezen a vizet? - kérdezte Becky. - Nem tudom. Tényleg nem... - és eszembe jutott.  Jézusom! Tényleg nem érdemlem meg Lisát! Minden nap, 6:30-7:00-ig gyászolja a nagymamáját, aki tulajdonképpen... miattam halt meg. Jó, ez így nagyon rosszul hangzik, de... De véletlen volt! Persze ezt Lisának nem árultam el, mert azzal tuti hogy véget érne a barátságunk! Pedig nagyon szép kis LB-k voltunk... vagyis vagyunk... remélem. :P  Óvodás korunk óta ismerjük egymást. Mindent együtt csináltunk! Együtt ebédeltünk, együtt tanultunk, együtt nevettünk, együtt jártunk ( és még járunk) lovagolni... Egy szóval mindent, amit csak el lehet képzelni. Hamarosan becsöngettek, de Lisa még mindig sehol sem volt. A tanár bejött, és rögtön kiszúrta hogy Lisa nincs meg, mert pont a tanári asztal előtt ül. - Lisa? Beteg? - kérdezte. Erre nem tudtunk mit válaszolni. Most mondjuk azt hogy nem jött suliba? És ha meglátja a folyosón? Vagy azt hogy kint kószál valahol? Lehet hogy felfüggesztik! Mrs. Dover nagyot sóhajtott, aztán elkezdte felírni az évszámokat, mert törivel kezdtünk. - Melyik évszakban volt az őszirózsás forradalom? - kérdezte. Hát de könnyű! Pedig páran el is gondolkoztak rajta! - Tom! - szólította Mrs. Dover. - Ööö... - gondolkozott. - Nyáron! - súgták neki a többiek. - Ö... Nyáron? - kérdezte. Erre az egész osztály felröhögött, majd Jake is beordította. - Húúha!! Ha nyárn volt, akkor olyan meleg lehetett, hogy fürdőgatyóban harcoltak!! - nevetett. Mindenkiből dőlt a röhögés, de pechünkre, Mrs. Dover, nem a legjobb fej tanár. Szúrós szemmel pásztázott minket, majd akkorát ordított, hogy egészen Ausztráliáig elhallatszott. :D  - CSÖND!! ESZEMENT DIÁKOK! EGY ILYEN EGYSZERŰ KÉRDÉSRE SE TUDTOK VÁLASZOLNI!! KOMOLYAN, MINDENKIT MEGBUKTATOK! - szegény Mrs. Dover. Sajnáltam. Tiszta vörös lett a feje az ordibálástól, és egy kicsit be is rekedt. A  többieket nem nagyon hatotta meg amit mondott, de én egész órán inkábbb csöndben üldögéltem.

Lisa még mindig nem került elő. Már nagyon aggódtam, lerágtam az összes körmöm. Még a lábamon van tíz, azokat majd később lerágom... Amikor becsuktam a szekrényemet, ott termett Brad, amitől nagyon megijedtem . - Halálra ijesztesz! - nevettem. Ő nem nevetett. - Tudod Amy... Elkell mondanom neked pár dolgot... - kezdte. - Oké, mondhatod! - támaszkodtam a falnak. - Hát nem itt kéne - mutatott az ordibáló fiúkra ( a mi osztályunkból természetesen), és az őket üldöző tanári seregre. Felnevettem, mert hát ilyet se lát az ember mindig. Jack le is videózta! :D - REndben! Akkor ma ebéd után az erdőben... - mondta Brad. - Ma délután? Nekem az nem jó, programom van... - húztam el a szám. - Mi csoda? - kérdezte. Óóó!! - Ööö... elmegyünk vásárolni! - találtam ki. - Aha jó... akkor este az erdőben? - kérdezte. - Hát.. nem hiszem hogy anyu elengedne mert a múltkor is történt az a.... - most majdnem elszóltam magam. Brad nem kérdezte meg hogy mi történt jó múltkor. Mintha csak tudta volna. - Eléd megyek - ajánlotta. - Rednben, de nem biztos, megkérdezem anyut! - mondtam. - Oké, akkor hívj föl! - intett egyet. - Várj! Mi a teló számod? - kiáltottam utána. Aztán érkezett egy üzenetem, amiben a száma volt benne. Megvontam a vállam és indultam haza. A lépcsőn.. Lisa ücsörgött (!!) - Lisa! - ültem le mellé. Fel fogsz fázni! - állítottam fel. Ősz ellenére, nagyon hideg volt. Lisa csak sírt, és csak sírt. - Lisa! Annyira de annyira sajnálom! Mit tegyek, hogy megbocsáss nekem? Bármit megteszek! Sajnálom hogy hazudtam és sajnáom hogy nem emlékeztem arra a dologra... - öleltem át. - Megbocsátok Amy. Nem tudom mért ordibáltam vele, hiszen mért kéne emlékezned rá! Csak felkaptam magam valamin! - ölelt át ő is. Ezekszerint újra LB-k vagyunk. Hurrá!! :DD


- Szerbusz Amy! - köszöntött a nagyi, miközben beléptem a szobájába. - Ülj le, először megnézzük hogy mihez értesz! Ugyanis minden boszorkány ért valamihez, a varázsláson kívül. Én például gondolat olvasó vagok - mondta büszkén. Hű, ház ez tök jó. - Tudom, nekem is tetszik! - olvasott a fejemben. - Oké, és ezt hogy derítsük ki? - kérdeztem. - Van pár tippem! - lapozgatta a könyvét. - 1. tipp:  Jövőbe látó - na erre megdöbbentem. Ez tuti hogy nem, hiszen láttam volna, hogy Lisa sírva ül a lépcsőn. - Hát... okéé - mondtam végül. - Oké! Itt van az anyád képe. Nézz anyádra, és ha jövőbe látó vagy, akkor megjelenik egy kis ,,film" hogy mit fog csinálni. - magyarázta. Én csak néztem a képet, de nem jelent meg semien videó a fejemben. Megráztam a fejem. - Oké, nyugi, még van pár ötletem. Vagyis még kettő. 2. tipp: Állatokkal beszélő. - azt hiszem a nagyi minél több hülyeséget fog mondnai. - Tessék, itt van egy kis egérke. Öreg már, nem gyors, csak fogjad a kezedben, és nézz a szemébe. Ha megszólal, akkor érted az állatok nyelvét. - mondta, majd a tenyerembe rakott egy 10 cm-es egérkét. Belenéztem a szemébe, mélyen. Ő is az enyémbe. És... nem. Nem ehhez értek. Vissza adtam Katenek az egérkét. - Ettől féltem, hogy az utolsót kapod. 3. tipp: Alakváltoztató - ez izgin hangzik, nem tudom mért fél ettől Kate. - Csak vámpír és vérfarkassá tudsz átváltozni. Teli holdkor vérfarkas. Újdolkor vámpír. Ezt nem tudod szabályozni. Csakis egyetlen ember tudta szabályozni, a legnagyobb boszorkány Lousha ( ejtsd: Lusa)  . Próbáljuk ki - javasolta a nagyi. - Szóval... ezt csakis úgy lehet megnézni, hogy újholdat varázsolok pár percre, és megnézzük átváltozol-e vámpírrá. - ez eléggé megiesztett. Felkészültem a legrosszabra. -Novus Luna ad visendum venisset lamia - mormolta. Pillanatokon belül sötét lett. A fogam elkezdett fájni, majd két vámpír fog nőtt ki. Nayon megrémültem, de nem voltam önmagam. Rátámadtam a nagyira, aki kivédett szerencsére. Vissza varászolta az eredeti időt. De még mindig vámpír voltam. - Amy! Nyugi! Olyan vagy mint Lousha! Tudod szabályozni az erőd! Gondolj a normális fogaidra! - nyugtatott a nagyi. És csak gondoltam az igazi csont fogaimra... És vége lett. Hű nagyon király volt!! - Rendben, nézzük hogy nézel ki vérfarkasnak! A vámpír fog nagyon jól állt! - nevetett a nagyi. - Bocsi, hogy megtámadtalak! - nézte rá. - Seemi baj! Újszülött vámpír vagy! Az újszülött vámpírok nem nagyon bírják ki, ha emberi vér van a közelükben! Sőt! A boszorkány vér még csábítóbb! De ne aggódj, majd gyakoroljuk még! Na most Teliholdat varázsolok oké? - kérdezte.Vettem egy nagy levegőt. - Luna plena, luna plena, werewolf magicae - ez egyébként latinul van! A Hold megjelent az ablakban, és lekényszerültem négykézlábra,  és farkassá változtam. Nagyi elővett egy fényképezőt, és le fotózott. Ezen nevettem, de valami iszonyatos csikorgás jött ki belőlem! Egy farkas így nevet, hát jó tudni :)  Majd visszaváltoztam, mert anyára gondoltam, aki egy átlagos ember. - Szép volt! - tapsolt a nagyi. Majd megmutatta a képet. - Szép nagy példány vagy! - veregette meg a hátam. Ebben igaza van. Egy 2 méteres marmagasságú  arany- fehér színű  ( !!!!), 20 cm-es fogakkal vicsorgó monstrum bámult a kamerába kék szemével. - Nagyon ritka, hogy egy farkasnak arany-fehér színű bundája leygen. Te nagyon különleges vagy - büszkélkedett mama. - Ezt majd elfogom mesélni a Boszi Klubban a barátnőimnek! - nevetett. - És itt a bizonyiték! - mutattam a fényképezőre. Elköszöntem mamitól, aztán jól felöltöztem, és kimentem Bradhez. - Álljon meg a menet! Hová készülsz? - állított meg anya. - Elmegyek a plázába nem mondtam? - kérdeztem. Anya megrázta a fejét. Jézusom! Mostanában mindent elfelejtek! - Nem mész sehová egyedül! - állt anya az ajtó elé. - Nem is egyedül megyek. Brad elkísér - mutattam Bradra, aki már ott állt vagy 20 perce.- Ó. Akkor jó szórakozást, és ne legyetek sokáig! - kiáltott utánnunk. - Na mit akartál mutatni? - kérdeztem mikor beértünk az erdőbe. Szándékosan mondtam anyunak a plázát. Ha azt mondtam volna, hogy az erdőbe megyek, akkor tuti hogy nem negedett volna el! - Szóval... 2 dolgot szeretnék elmondani neked! - vakarta meg a fejét (?). - Az első, hogy...hogy.. - elmosolyodott. Szavak helyett azonban megcsókolt és én viszonoztam. igen, már rég óta ( nagyon rég óta  :DD ) beléestem.  - Ez az egyik, hogy szeretlek. A másik hogy... hogy vámpír vagyok - mondta végül. - Tényleg? - nevettem. - Én meg boszi & vámpír & vérfarkas egybe - mondtam. - Ne viccelj már! - lökött meg egy kicsit. - Nem viccelek - mondtam teljesen komolyan. - Akkor most mi vagy valójában? - kérdezte. - Vlslójában boszorkány vagyok. De nekem az a képességem, hogy teliholdkor vérfarkassá, újholdkor vámpírrá változok. - néztem a szemébe. Újhold lett. A fogam isonytaosan fájt, és... és megint vámpír lettem. - Wow! - ámuldozott Brad.  Majd megöleltem. - Mi csoda?? - kérdezte valaki a fák mögött. - Ki az? - kiáltot Brad. - Én vagyok az. Lisa- lépett elő az erdő sűrűjéből. Néztem rá. Megpróbáltam nem a vérre gondolni, ami benne pezseg. Lisa megrémült. Én meg újszülött voltam. Brad rám nézett, és megpróbált elém ugrani, de én gyorsabb voltam nála, és Lisára vetődtem. A vére kifojt a talajra....