Bocsi a rövid részért, madj kárpótóllak titeket!
2. fejezet
2. fejezet
Új élet
A farkas futott felém... és már itt volt mellettem... és, mintha csak egy pajzs lett volna rajtam, a farkas megtorpant, és nem tudott megtámadni. Így hát békén hagyott. Nagyon különös volt, de megnyugodtam. Már azt hittem, hogy vége az életemnek, de nem. Feltápászkodtam, és indulhattam haza. Legszívesebben itt maradtam volna a faskassal, mint hogy haza menjek. Mert hát anya nagyon ki lesz borulva. - KIS LÁNYOM! HOL VOLTÁL?? JÉZUSOM, HOGY NÉZEL KI? MI TÖRTÉNT? AZONNAL MENJ BE, MERT MEGFÁZOL! - anya kiakadt. Mire leültem az asztalhoz, már megsüketültem. - Most mondd el, hol voltál?? - kérdezte anya mégegyszer. - Ööö... - ki kellett találnom valamit, mert hát nem mondhattam azt hogy megtámadott egy farkas, és egy szellem megvédett. Ez azért eléggé hülyeén hangzik. És szerintem anya azt hinné, hogy ittam. - Egy izgi film ment, ezért még ott maradtam Lisánál. - találtam ki. - És mért vagy akkor sáras és véres? - mutatott anya a karomra, és a kabátomra. - Mert... Mert csináltam szendvicset, és véletlenül elvágtam a kezem, csak elfelejtettem lemosni, ezért egy kicsit lefolyt... És sáros meg azért vagyok, mert amikor mentem haza elestem, és beleestem egy pocsolyába - higgye el, higgye el, hoggye el! - Rendben! Menj fel zuhanyozni, és pakolj be holnapra! Ugyanis iskola van - sóhajtott egyet anyu. Felmentem a lépcsőn. - Amy! - kiáltott utánam nagyi. - Igen? - kérdeztem. - Bennem megbízhatsz, nyugodtan mondd el mit láttál rendben? - simogatta meg a vállam. - Rendben, de nem fogsz hinni nekem - azzal bementem a fürdőbe.
Nagyon jól esett ez a kis zuhany. A szekrénybe találtam fertőtlenítőt, és egy kötszert, úgyhogy bekötöttem a karom. A nagymama ott állt a fürdő előtt (?). - Mehetünk? - kérdezte. Furcsán néztem rá, majd bólintottam. Elcsoszogtunk a nagyi szobájához (!!). - Ide? Bemegyünk? - kérdeztem. - Igen - bólintott Kate. Kinyitotta azt ajtót, és... és mintha valami régi módi kastély szobájába léptünk volna be. Sötét szoba, poros könyvek, egy nagy kandalló, amiben egy hatalmas szén fekete lábos volt. - Wow - csak ennyit tudtam ki mondani. - Kérlek, ülj le! - mutatott egy kanapéra ( azt hiszem az egy kanapé volt). - Na, mesélj! - Katenek felcsillant a szeme. Nagyot sóhajtottam, és elmeséltem az egész történetet. Legnagyobb meglepetésemre, nagymama, nem hitte hogy berugtam vagy ilyesmi, hanem megértően bólintott. - Itt az ideje, hogy elmondjak neked valamit! - azzal felállt, és egy nagy, piros könyvet adott nekem. Boszorkányok, vámpírok, szörnyek olvastam. Kérdőn nagymamira néztem. - Nagyon régen, 2000 évvel ezelőtt, a vámpírok, a farkasok és a boszorkányok egymással háborúztak. Mindig a boszorkányok nyerték meg a csatákat, hiszen, minden támadást kivédtek. Ezért, afarkasok, és a vámpírok össze fogtak, és így legyőzték a boszorkányokat. Ám a farkasok, mint a rókák, nagyon ravaszok, és egy nap, megtámadták a vámpírokat. Erre persze a vér ivó teremtmények nem számítottak. A vámpírok megharagudtak a farkasokra. Így, vissza állt a rend, és újra hárman csatáztak. És, szintén a boszorkányok nyertek, ezek után. Én is azok közé tartozok, akik ott csatáztak. - mondta végül Kate. - Mi csoda? - kerekedett el a szemem. - Mi vagy te? - és már féltem a nagyitól. - Boszorkány - mondta. Őszintén megnyugodtam. Inkább legyen boszi, mint egy állat, vagy egy vérszívó teremtmény. - És akkor, anya is boszi? - kérdeztem. Nagyi megrázta a fejét. - Ha valaki boszorkány, annak, csakis az unokája lehet szintén boszorkány. - magyarázta. Én csak bámultam magam elé, és próbáltam felfogni a dolgokat. - Ezek szerint... - kezdtem. - Boszorkány vagy - fejezte be Kate. - De akkor hogy hogy nincs erőm? - hitetlenkedtem. - Mert még nem is gyakoroltad. Vagy igen? - kérdezte. - Hát.. nem - motyogtam. - Holnap, délután, elkezdjük a gyakorlást - jelentette ki. - De erről senki sem tudhat! - a nagymama olvasott a gondolataimban, mert pont ezt akartam tőle kérdezni. - Még... - kezdtem de megint félbe szakított. - Még Zoe se! Kimentem a szobámból, és megpróbáltam aludni. D nem sikerült. Csak fordolódtam, meg minden. Nagymama...boszorkányok...farkas...vámpír...szellem....Brad
Nagyon jól esett ez a kis zuhany. A szekrénybe találtam fertőtlenítőt, és egy kötszert, úgyhogy bekötöttem a karom. A nagymama ott állt a fürdő előtt (?). - Mehetünk? - kérdezte. Furcsán néztem rá, majd bólintottam. Elcsoszogtunk a nagyi szobájához (!!). - Ide? Bemegyünk? - kérdeztem. - Igen - bólintott Kate. Kinyitotta azt ajtót, és... és mintha valami régi módi kastély szobájába léptünk volna be. Sötét szoba, poros könyvek, egy nagy kandalló, amiben egy hatalmas szén fekete lábos volt. - Wow - csak ennyit tudtam ki mondani. - Kérlek, ülj le! - mutatott egy kanapéra ( azt hiszem az egy kanapé volt). - Na, mesélj! - Katenek felcsillant a szeme. Nagyot sóhajtottam, és elmeséltem az egész történetet. Legnagyobb meglepetésemre, nagymama, nem hitte hogy berugtam vagy ilyesmi, hanem megértően bólintott. - Itt az ideje, hogy elmondjak neked valamit! - azzal felállt, és egy nagy, piros könyvet adott nekem. Boszorkányok, vámpírok, szörnyek olvastam. Kérdőn nagymamira néztem. - Nagyon régen, 2000 évvel ezelőtt, a vámpírok, a farkasok és a boszorkányok egymással háborúztak. Mindig a boszorkányok nyerték meg a csatákat, hiszen, minden támadást kivédtek. Ezért, afarkasok, és a vámpírok össze fogtak, és így legyőzték a boszorkányokat. Ám a farkasok, mint a rókák, nagyon ravaszok, és egy nap, megtámadták a vámpírokat. Erre persze a vér ivó teremtmények nem számítottak. A vámpírok megharagudtak a farkasokra. Így, vissza állt a rend, és újra hárman csatáztak. És, szintén a boszorkányok nyertek, ezek után. Én is azok közé tartozok, akik ott csatáztak. - mondta végül Kate. - Mi csoda? - kerekedett el a szemem. - Mi vagy te? - és már féltem a nagyitól. - Boszorkány - mondta. Őszintén megnyugodtam. Inkább legyen boszi, mint egy állat, vagy egy vérszívó teremtmény. - És akkor, anya is boszi? - kérdeztem. Nagyi megrázta a fejét. - Ha valaki boszorkány, annak, csakis az unokája lehet szintén boszorkány. - magyarázta. Én csak bámultam magam elé, és próbáltam felfogni a dolgokat. - Ezek szerint... - kezdtem. - Boszorkány vagy - fejezte be Kate. - De akkor hogy hogy nincs erőm? - hitetlenkedtem. - Mert még nem is gyakoroltad. Vagy igen? - kérdezte. - Hát.. nem - motyogtam. - Holnap, délután, elkezdjük a gyakorlást - jelentette ki. - De erről senki sem tudhat! - a nagymama olvasott a gondolataimban, mert pont ezt akartam tőle kérdezni. - Még... - kezdtem de megint félbe szakított. - Még Zoe se! Kimentem a szobámból, és megpróbáltam aludni. D nem sikerült. Csak fordolódtam, meg minden. Nagymama...boszorkányok...farkas...vámpír...szellem....Brad
